Remélem kezdetleges írásomat olvasva többen is kedvet kapnak, a 2003-as fesztivál meglátogatására, mert szerintem nagyon jó program, a különbözo modern környezetben játszódó szerepjátékokhoz kellemes élményanyagot szolgáltathat. A szövegben eloforduló hibákért és esetleges tévedésekért elore is elnézést kérek mindenkitol.
Az elozetes hírverésen felbuzdulva, barátaimmal úgy döntöttünk, hogy megnézzük az elso magyar haditechnikai fesztivált. Szombat reggel 6-kor keltünk, 8-kor indult Kispest-Kobányáról a személy Lajozsmizse felé, a kalauz ismerte az összes törzsutast a vonaton, következésképp, akit nem ismert az a Fesztiválra jött! Ezért aztán Örkény elott végigjárta a vonatot és szólt mindenkinek, hogy lehet készülni! Kicsit bizonytalanok voltunk, a leszállást illetoen, mert mindhárom település: Dabas, Örkény és Táborfalva is szóba jöhetett leszállási helyként. A példás szervezésnek hála, mindhárom településrol ingyenbuszok jártak egész nap a rendezvényre a MÁV menetrendhez igazodva! Ilyen felénk nem nagyon van, ez komoly kuriózumnak számít a Kisalföldön.. Egyébként Budapest felol Dabas volt az optimális megálló.
A rendezvény színhelye, egy nagy honvédségi lotér volt, távol minden településtol. A lotér központja egy nagy dombteton helyezkedett el, a domb lábánál egy kb. 1.5 x 1.5 Km-es négyszögben zajlottak a dinamikus bemutatók ezt a területet nevezték el a szervezok 'Arénának'. A domboldalból tökéletes kilátás nyílt az alant elterülo füves-bokros völgyre, a dombteton helyezkedtek el a különbözo létfenntartó egységek (sörsátor, gyros sátor stb.), a kiállítók sátrai, és a színpad. A domb mögött az arénával átellenben alakították ki a statikus bemutatók helyszínét, ide parkoltak le a harcjármuvek és a helikopterek a dinamikus bemutatók után, a közelebbi szemrevételezés céljából. A helyszín
kiválasztása szerintem optimális volt, a lotér homokos füves talaja szárazon és nedvesen is jól járható, nem volt sem sár, sem por, az ingyenes buszjáratok pedig kényelmessé tették a megközelítést.
Nagyjából 10 órára értünk ki a lotérre, 1000 Ft volt a belépo, amit rendkívül kedvezonek találtunk! Ennyi pénzért oda-vissza vitt a buszjárat és reggel 8-tól este 21-ig folyamatosan remek programokat biztosítottak a szervezok. Rögtön a bejárta mellett lehetett megnézni két magyar gyártású harci jármuvet egy FUG-ot és egy PSZH-t, valamint egy gyönyöru állapotban lévo restaurált Botond tehergépkocsit, terepszínu festéssel és ponyvával.
Az elso dolgom persze az volt, hogy beleüljek! Az orök szóltak utána, hogy nem szabad, de addigra én már éppen kászálódtam kifelé, és boszen szabadkoztam. A PSZH és a FUG is nyitva volt, de ezeket szerintem a busmanoknak készítették, mert normális méretu embernek komoly szintu akrobatikus mutatványokba kerül a jármube való bejutás. Másnap egyébként nem voltak orök a jármuvek mellett, ezért aztán szabad volt a vásár, a PSZH-ból 2-3 gyerekfej is kandikált kifelé, veszettül forgatták a jármu tornyát, és hangosan imitálták a géppuskatüzet. Vasárnapra egyébként kibovült a kiállított jármuvek köre, 2-3 Csepel teherautóval (350, stb.) valamint egy osztrák katonai teherautóval.
A dombtetore való felkapaszkodás után egybol megláttuk a következo 4 jármubol álló csoportot. Ezek közül ketto a TATRA gyár 6 kereku rally teherautója volt, valamint egy kisebb terep-teherautó. Elottük trónolt egy ZIL-157 típusú orosz teherautó, a tulajdonosa nagyon a humoránál volt, mert az oldalára felírta az egyik orosz marsall nevét a rangjával együtt. A tulaj egyébként jó hasznát vette viharvert jármuvének, mert a platón a napernyo alatt ülve remekül ellátott a tömeg feje felett.
Emberünk az alkalomhoz illoen barna 2. világháborús orosz egyenruhát viselt és nagyokat húzott egy gyanús külseju üvegbol. Talán vizet ivott?
Az arca és szakálla eroteljesen emlékeztetett kedvenc regényhosömre, a jó öreg Piszkos Fred bátyóra, a nyakában lógó távcsövet még az Auróra felszerelésébol újíthatta. Egyszóval igazi egyéniség volt az öreg.
A jármuvek szemrevételezése után elmerültünk a sátorponyvák alatt rejtozködo kuriózumok felfedezésében. A teljesség igénye nélkül, íme egy kis felsorolás: Gepárd puska 3 féle prototípusa, könyves sátrak, csapolt Soproni Ászok, makettkiálítás, történelmi egyenruhák a lemezvérttol a Waffen SS rohamsisakig bezárólag (mind-mind eladó!), kitüntetések, kardok, kulacsok, stb. Láttuk a HM toborzósátrát is, mondanom se kell, hogy széles, nagy ívben elkerültük.. A polgári védelem kiállításának fénypontját is megcsodálhattuk muködés közben. Ez a csoda egy háromlábú állványon álló kézi muködtetésu légoltalmi sziréna képében manifesztálódott a sátor elé, a sziréna mögött sorban állt a 4-12 év közötti rajongótábor, akik mind, mind részesülni akartak a csodából, a polgárorségnek hála részesültek is! Mindenkinek lehetosége nyílott a hajtókar egyszeri megtekerésére.. A rendezvény teljes idotartamára meghirdetett légiriadó hangjelzését ezáltal, a lelkes ifjúság szorgalmasan biztosította. A polgári védelem egyébként teljes arzenálját felvonultatta, kezdve a Mi-2 mentohelikoptertol, a felfújható motorcsónakon át, egészen a mentokutyákig. A rendezvény területén egyébként láttam 4-5 db NATO-terepszínu mobil áramfejleszto berendezést, a feliratok tanulsága szerint ezek is a Fovárosi Polgári Védelem tulajdonában voltak. A polgári védelem helikopteres mentési akciója egyébként, méltán szerepelhetett volna bármely idevágó német sorozat akciójeleneteként is, nagyon látványos volt, nem is beszélve a kutyás bemutatóról. Ha emlékezetem nem csal a pilótájuknak kb. 5000 repült órája van..
A sátorváros felfedezése után már erosen igyekeznünk kellett, hogy idoben elfoglaljuk helyeinket a domboldalban, mert kezdodött a dinamikus bemutatók szemkápráztató sora. Az elso bemutatóban ejtoernyos ugrásokat láthattunk kis és nagy magasságból, többféle ernyovel. Ezután következett Bessenyei Péter, kétszeres murepülo világbajnokunk, szabadidejében a magyarok büszkesége. Bessenyei Péter egy gyenge pillanatában eldöntötte,
rá nem hatnak az aerodinamika törvényei, és ehhez a döntéséhez azóta is tartja magát..
Meg kell, hogy mondjam, nem mindennapi élmény volt: szemünk a kis kék légcsavaroson, nyakunk görcsben, az állunk a ciponk orrát verdesve, közben kórusban ismételgettük: ilyen nincs, ilyen nincs, ilyen nincs! A repülo mutatványairól azok a számítógépes programok
jutottak eszembe, amikben a háromdimenziós repülogép körül forgathatjuk a kameraállásokat, itt mindezt repülés közben hajtotta végre a pilóta. Döbbenetes volt! Szerencsére Bessenyei Péter vasárnap is bemutatta 'légi fickándozását' (ezt a konferanszié mondta így, de nekem is megtetszett), így másodszor is megnézhettük a bemutatót. Másodszorra sem tudtuk tartani az állunkat, csakhogy okulva az elozo napi
tapasztalatokból, ekkor már ülve néztük a bemutatót! A repülést stílszeruen a ****** támogatta, a gép is a cég színeire volt festve, mintegy alátámasztva a reklámszlogent, miszerint a ****** tényleg szárnyakat ad!
A légibemutatót követte a szárazföldi jármuvek felvonulása. Eloször a veterán német BMW és Zündap motorok jöttek, oldalkocsival, MG42 géppuskával, volt olyan, amelyiknek még kétkereku utánfutó is billeget a hátsó kereke mögött. A tulajdonosok korhu egyenruhában ültek a motorok nyergében. Nekem személy szerint a legjobban az a motoros tetszett, aki
egy D.A.K. ( Német Afrika Hadtest ) színekben pompázó motor nyergében ült, a jármuhöz passzoló egyenruhában, rohamsisakban, motorosszemüvegben, a mellén keresztbevetve egy Panzerfaust páncéltöro rakétával. A motorokat késobb még láttuk a korhu harci bemutató során is, majd délután testközelbol is meg lehetett nézni oket a statikus bemutató során. A 'kétkerekuek' felvonulását követte, a Magyar Honvédség ( a továbbiakban MH ) jármuveinek felvonulása, ismét csak a teljesség igénye nélkül: utász, hidász teherautók, a gyori légvédelmi ezred SA-8 Gainful ütegének jármuvei (ilyennel lotték le a szerbek a lopakodót), BMP1, BTR80(30mm-es gépágyúval), T72 muszaki mento, T72, T34/85. Az olasz hadsereg két üdvöskéje is helyet kapott a bemutatón, egy korszeru harckocsit és egy felderíto páncélautót hoztak magukkal, ezekrol majd részletesebben írok a beszámoló végén. A jármuvek négyesével vonultak be a porondra, a végén tiszteletkörrel búcsúztak a nézoktol.
A felvonulás után kezdodot az olasz hadsereg harcihelikopter bemutatója, melyben az új Augusta Mangustát ( EAS ) mutatták be. Ez a harci helikopter nagyon csinos kis jószág, különösen néhány TOW-2-es rakétával felszerelve tud széles rendet vágni az ellenséges páncélosok tengerében.
A páncélozott helikopter két oldalán lévo felfüggesztési pontokra, tetszoleges variácókban lehet fegyvereket elhelyezni, a harcfeladattól függoen. Az ilyen helikopterek optimális esetben rendkívül súlyos veszteségeket okozhatnak az ellenséges hadero jármuparkjában, nem is beszélve az éloerokrol.
Az olasz helikopter pilótája bemutatta nekünk repülési tudásának legjavát. Meghallgathattuk a csendesre állított rotorok hangját, láttuk a fák mögé bújást, a nyolcasrepülést stb. A bemutató végén berepült egy jó öreg UH-1-es is (persze ez egy erosen modernizált olasz gyártású masina volt, nem a Vietnámban is használt típus), majd mindkét gép leszállt a statikus bemutató helyén és a pilóták megmutogatták oket az
érdeklodoknek. A helikopterek nem állnak annyira közel a szívemhez, ezért a helikopteres bemutató engem nem fogott meg annyira, ellenben az UH-1-est én is megnéztem egészen közelrol, amikor leszállt, már csak a különbözo filmes szereplései miatt is.
A helikopter bemutatója után kezdetét vette a második világháborús harci bemutató! Ez az esemény volt a délelotti musor csúcspontja. Egy kisebbfajta ütközet története elevenedett meg a nézok szeme elott. Eloször egy, Wermacht gyalogosraj jelent meg a színen, vidáman
elmasíroztak a nézok elott 2-3 oldalkocsis motorkerékpár kíséretében, majd a terület jobb oldalán egy kis liget elott beásták magukat. Kis ido múltán a németekkel szemben feltunt két orosz jeep, egy egész felderítorajjal a fedélzetükön. Az oroszok gondtalanul robogtak elore, amíg a német golyók el nem kezdtek fütyülni a fülük mellett, ekkor villámgyorsan megfordultak, és az egyik jeepre felrakott kerekes maxim géppuska fedezete mellett visszavonultak. Nem sokkal az orosz visszavonulás után feltunt az erosítés, egy magyar Botond terepjáró képében, a platón a Királyi Honvédség egy gyalogosrajával. A katonák
gyorsan leugráltak a gépjármurol és felfejlodtek a német gyalogság mellé a közben elkészült állásokba. Alig rendezték soraikat a tengelycsapatok, máris megjelent az oroszok fo ereje egy T-34-es tank! A tankon kapaszkodó orosz gyalogság egy hatalmas vörös zászlót lengetett és harsány orosz vezényszavakra leugrált a jármurol. A dzsipen mozgatott géppuska ismét kerepelni kezdett, az oroszok vonalba fejlodve elindultak a német-magyar állások felé. A tengelyhatalmi erok tüzet nyitottak a közeledo oroszokra,
a muszka gyalogosok fedezéket keresve, hasravágták magukat és viszonozták a tüzet. A magyarokat egy Schwarzlose géppuska támogatta, a németeket egy 50mm-es aknaveto és egy MG42-es géppuska. Az orosz gyalogság ezt a tüzet nem tudta áttörni, ellenben a T-34-es tank lassú araszolás közben roved sorozatokkal pásztázta a tengely lövészárkait.
Megszólalt a távolban telepített orosz tüzérség is, zárótüzet zúdítottak a tengely eroire, szerencsére rövidre sikerült, a tuzcsapás. Közben a T-34-es is megeresztett egy rosszul irányzott ágyúlövést a lövészárkok felé! Az orosz páncélos, fölénye teljes tudatában, kényelmes tempóban, közeledet a kétségbeesetten tüzelo magyar-német erok felé. A masszív acélszörny megállíthatatlannak tunt! Már csaknem elérte a lövészárkokat, amikor
hirtelen eros motorzúgással egy repülogép dübörgött végig a völgyön. Lecsapott a Ju-87 tankvadász! Gyors zuhanórepülésben támadott a tankra és kioldotta a bombáit! Elsore elhibázta, ezért tett még egy kört. A T-34-es legénysége megpróbált a jármuvével eliszkolni, de a második bombatámadás már végzetessé vált számukra, a T-34-es eltunt egy nagy füstfelhoben és csikorogva megállt. Fedélzeti nyílásaiból suru fekete füst gomolygott elo, ennek annyi! A tengelyerok gyalogsága egetrengeto éljenzésben tort ki! Lelkesedésüket kihasználandó a tisztek rögtön rohamot vezényeltek. A tengely gyalogosai szuronyt szegezve, csípobol tüzelve, megrohamozták az oroszokat. A bolsevikok eloször meghátráltak, majd reménytelen kézitusába kezdtek, a túlero azonban elsöpörte oket. Az utolsó orosz túléloket a németek a helyszínen 'kivégezték', majd menetoszlopokba szervezodve elvonultak a csatatérrol.
Röviden ezt a jelenetet láthattuk éloben. A technikai részletekben voltak ugyan hiányosságok, de összességét tekintve nagyon színvonalas hadijátékot láthattunk. A résztvevok igyekeztek a maximumot kihozni régi masináikból, és még a vezényszavakat is az eredeti nyelven kiabálták egymásnak (oroszul, németül és persze magyarul. ) . Különösen tetszett az orosz gyalogos, aki miután kilotte a tárát és ledöfte az egyik németet a szuronyával, egy gyalogsági ásót lóbálva megrohamozta a magyarokat. Persze elotték.. De azért felejthetetlen látvány volt a távcsovel végigkísérni az ámokfutását. A csatajelenet pirotechnikáját és a kézifegyvereket a MAFILM biztosította. Sajnos a loszerek terén nem dúskáltak, az MG42-es géppuska loszerjavadalmazása, mindössze 100db-ot tett ki, ez nagyon kevés egy olyan fegyverhez, aminek 1200 lövés/perc a tuzgyorsasága, de azért néhány 3 lövéses sorozatra így is futotta belole.
A ruházat és a fegyverek teljesen korhuek voltak, MP-40, Mauser, Moszim-Nagant, PPS, és a háromféle géppuska, mind, mind eredetiek voltak. A jármuvek terén is igyekeztek eredeti darabokat felvonultatni, de sajnos ez nem mindig sikerült. A Botond terepjárót egy cseh Tátrából alakították ki ( nagyon hasonlított, csak a jármu hosszúsága nem stimmelt ). A
JU-87-est tankvadászt egy cseh gyártmányú repülogép helyettesítette, a szárnyprofil egyezett és a festése is eredeti volt. A jeepeket és az orosz gyalogosokat a délszláv szomszédaink küldték, a T-34-est a Bolyai foiskola adta kölcsön.
A közönség soraiból a csatajelenet többször is harsány tetszésnyilvánítást váltott ki, különösen a hivatásos katonák fuszerezték borsos élceikkel és biztatásukkal a bemutató hanganyagá... A szereplok egy része a bemutató után a 'Botonddal' átvonult, a statikus bemutató helyszínére, itt kézbe lehetett fogni a fegyvereket, megnézni a felszerelést. A két jeep is felvonult, lehetett fényképeszkedni a volán mögött, felnyitották a motorháztetot stb. Az egyik jeep-t 1943-ban már használták Észak-Afrikában, majd Olaszországban és Jugoszláviában is, manapság pedig a tulajdonosa egy erdészetben dolgozik vele. A T-34-est a gyerekek nagy örömére befogták sétaharckocsikázni a nap további részére. A rendezvény folyamán egyébként többször találkoztunk a jelmezes
szereplokkel, amint söröztek, ettek vagy éppen a római légiósokkal, folytattak élénk eszmecserét.
Ezután ebédszünet következett, némi ír népi tánccal fuszerezve. Mi arra használtuk fel a szünetet, hogy felkeressük a légiósok táborát. A lelkes csapat az is. II. század római légiósainak korhu felszerelését készítette el, és ebben a felszerelésben latin vezényszavakra mutattak be harci gyakorlatokat. A csapatot vezénylo centúrió ékes magyarsággal tett gunyoros megjegyzéseket a teljesítményükre, a nézoközönség nagy derültségére. (hiába a gúnyos cinikus humornak nincs párja! ) Bemutatták a négyszöget, a híres teknosbéka alakzat metszetét, a segédcsapatokat képviselo íjászok nyílzáport zúdítottak a pajzsfalra, láthattunk a polgárháborúkat idézo légiós- légiós elleni küzdelmet. Ízelítot kaptunk a légiósok harci kiáltásából is. A légió tagjai a bemutatót követoen, megmutatták a felszerelésüket, kézbe lehetett venni a pilumot (hajítódárda), a gladiust (rövidkard) felpróbálhattuk a sisakokat.
Ottjártunkor az egyik érdeklodo kipróbálta a pilum hajítást, folyamatosan dobálta a pilumokat egy tisztáson, és hümmögött: egész jó! A sokat próbált légiósok elhulve bámulták, majd az egyikük lelépte a távolságot:
23m! Ez igen! Csak nem gerelyhajító vagy? A légiósok tábora a rendezvény mindkét napján nyitva állt az érdeklodok elott, és naponta többször is tartottak bemutatókat.
Az ebédszünetet követoen a polgári védelem tartott katasztrófa-elhárítási bemutatót, egy öreg Ladából vágták ki az 'áldozatokat', majd a MI-2-es helikopterrel szabadon függve elszállították az egyiküket. A bemutató második részében felgyújtották a roncsot és a helikopterrel a levegobol, oltották el a tüzet. A bemutató nagyon profi és színvonalas volt, le a kalappal a résztvevok elott.
Délután három órakor kezdodött a MH harci bemutatója. Ebben a 32. Gépesített lövészdandár katonái vettek részt, T-72-es harckocsijaikkal és BTR-80-as lövészpáncélosaikkal. Itt igazán nagy hasznát vettük a távcsöveinknek, a felderíto rajok mozgását, vagy a rejtozködo lövészpáncélosokat komoly feladat volt kiszúrni, a fás bokros terepen, amikor meg mozgásba lendültek a jármuvek, alig gyoztük kapkodni a fejünket, hogy le ne maradjunk a történésekrol. Ennél a bemutatónál nem kellett spórolni a loszerrel, és a haditechnika is teljesen 'korhu' volt. Korábban aktív makettezoként nem bírtam megérteni, miért nem látják el valamilyen kamuflázsfestéssel, a MH jármuveit. Most megértettem! A 40 tonnás T-72-esek játszi könnyedséggel tolattak be a bokrokba, úgy, hogy még távcsovel sem sikerült észrevennem oket. A bemutatón látszott, hogy ezek a katonák a MH krémje. Egyfajta talákozó ütközetet mutattak be a nézoknek.
A bemutató elején egy kisebb egység jelent meg a csatatéren, ok voltak a 'pirosak' a csoport egy T-72-es harckocsiból és két BTR-80-as lövészpáncélosból állt. Berobogtak az arénába, majd a kisebb bokrokat és ligeteket kihasználva elrejtoztek. Nem sokkal késobb megjelent a színen a 'kékek' egy BTR-80-as jármuve, kiugráltak belole a felderítok, a jármu visszahúzódott és loállást foglalt el egy mélyedésben. A felderítok megkezdték az elorenyomulást a pirosak állásai felé. Távcsövön keresztül figyeltük az eseményeket, a felderítok rendkívül impozáns látványt nyújtottak, az új típusú terepszínu egyenruhát viselték, arcukat befestették, fejükön karimás szafari kalappal, kezükben automata fegyverekkel. ( rohampuskák, könnyu géppuska, kézi páncéltöro rakéta és mesterlövészpuska alkotta a fegyverzetüket. )
Összehangoltan egymást fedezve mozogtak, igazi profi felderíto csapatot alkottak. Közben a kékek felderítocsapat megkezdte a terep átvizsgálását, a piros csapat is kiküldte a saját lövészárjait egy BTR fedezete mellett. ( a piros csapat katonái a jobb megkülönböztethetoség kedvéért rohamsisakot viseltek ) Kis ido elteltével a két csoport úgymond vizuális kontaktust teremtett ( meglátták egymást ), és megkezdodött a harcérintkezés. Heves tuzpárbaj alakult ki a két fél között, amibe hamarosan bekapcsolódtak a BTR-80-asok is, a kékek jólirányzott tüze harcképtelenné tette a pirosak harcjármuvét (ezt egy vörös füstgránát begyújtása jelezte ), a vörösök viszont eltalálták az egyik kék felderítot, erre a kékek precízen végrehajtott visszavonulásba kezdtek, magukkal vitték sebesült bajtársukat is. Visszavonulásukat eloször füstgránátokkal álcázták, majd a füst alkotta fedezék mögött gyorsan, bemásztak a jármuvükbe, és elrobogtak vissza a foeroikhez. A pirosak is visszahúzódtak, kivonták a sérült harcjármuvüket a tuzvonalból.
Közben a kék felderítok visszavonulásán felbuzdulva, a piros erok T-72-es harckocsijukkal támadásba lendültek. Alig tört azonban elore, tüzet yitott az eddig rejtozködo 3db kék T-72-es! Ezeknek a tankoknak a felvonulását mi nem is vettük észre, annyira elmerültünk az orrunk elott zajló tuzharc izgalmaiba. Csak akkor döbbentünk rá a kékek erejére, amikor az ágyúlövések dobhártyaszaggató dörgése elért hozzánk. Teljes volt a meglepetés! A nézok egy emberként hördültek fel. A piros páncélos azonban nem feszélyezte magát, rögtön viszonozta a tüzet. Ennél a pontnál kezdett csengeni, a fülünk, a piros páncélos ugyanis csaknem megsüketített minket, olyan közel volt a nézotérhez. A kékek több sortüzet lottek ki piros ellenfelükre, amire az, bátran válaszolt. Ám a túlero végül visszavonulásra kényszeríttette, visszafordított ágyúcsovel, nagy sebességgel menekült, s közben suru álcázó füstöt fejlesztett. A füst teljesen beborította a nézoteret, mire eloszlott már nem láttunk egy piros egységet sem. A kékek viszont megállíthatatlanul törtek elore, jármuveiket, 3 tankot és 5 lövészpáncélost a laza rajvonlba rendezték, mögöttük a gyalogosok haladtak, csatárláncban. A kék harccsoport folyamatosan tüzelve nyomult elore.
A nézotér közvetlen közelében a csatárlánc megtorpant, a páncélosok tetonyílásai felpattantak kibújt egy-egy kezelo és muködésbe hozták a tornyok tetejére szerelt 12.7 mm-es légvédelmi géppuskáikat, össztüzet zúdítottak egy imitált légi célpontra, ezzel mutatták be a csapat légvédelmi képességeit. A páncélosok géppuskái és a BTR-80-asok 30mm-es gépágyúi hatásos tuzfüggönyt alkottak az egység felett. A légvédelmi sortuz zárta, a harci bemutatót. A jármuvek még felsorakoztak két oszlopba, és besöpörték a közönségtol a jól megérdemelt tapsot, majd elvonultak.
A dinamikus programokat követoen lelkes csapatunk átvágott az egyre népesebb közönség sorai közt, és a statikus bemutatók felé vettük az irányt. Itt sajnos elég gyengére sikerült a szervezés, nem gondoltak azokra, akik fotózni szerették volna a harcjármuveket. Nagyon szorosan egymás mellé parkolták a jármuveket, ezért csak szembol lehetett oket fényképezni, nem is beszélve arról, hogy a tankokból csak a lövegcso látszott ki, mert fürtökben lógtak róluk a gyerekek. Hatalmas hely állt a szervezok rendelkezésére, mégsem, használták ki. A jármuveket sakktáblaszeruen kellett volna leparkolni, és legalább óránként egyszer 5-10 percre elhajtani a csimpaszkodókat, hogy mindenki kedvére fotózhasson. A helikopterek terén jobban álltunk, mert ezeknek a leszálláshoz amúgy is nagy hely kell, ezért egymástól távol szálltak le, persze itt sem volt érdemes fotózni, hacsak nem a gyerekzsúrt.
Természetesen én is voltam gyerek, soha jobb játékszert, mint egy igazi tank, de azért más is szerette volna megnézni a jármuveket.. Nálam a 'legdizájnosabb' harcjármu díját az olaszok Centaurója nyerte el, ez a közel 3m magas, 24t tömegu acélmonstrum, az egyik legszebb páncélautó, amit eddig láttam. Gyors ( 520 LE-s IVECO Motor 2800 fordulat/perc ), 8 kereku jármu, vonalvezetését tekintve, a legjobb osökkel dicsekedhet, alapveto feladata a felderítés. A fegyverzet terén sem lehet oka panaszra, fo fegyverzete egy 105mm-es löveg, amit kiegészít 2db 7.62 mm-es M60-as géppuska. A géppuskák a torony tetejére vannak felszerelve, mindegyiket külön pajzs védi és csak a tornyból elobújva, lehet oket kezelni. Természetesen ellátták ködgránátvetokkel is, nem is beszélve az éjszakai harcot segíto muszerezettséggel. A NATO doktrínájának egyébként az egyik alapköve az éjszakai harc, amelynek során a megfeleloen felkészített és felszerelt NATO csapatok komoly fölénybe kerülhetnek, a vélhetoleg kevésbé felkészült és felszerelt ellenséggel szemben. Jelenleg egyébként úgy néz ki, hogy a jövo harcjármuvei inkább kerekesek, és nem lánctalpas jármuvek lesznek. Ezért vélhetoleg az elkövetkezendo 5-10 évben több a Centauróhoz hasonló harcjármu fog megjelenni a világ hadseregeiben.
Az olasz hadero bemutatta még az 'Ariete' harckocsiját is, errol a páncélosról az amerikai M1 Abrams harckocsi jutott elsore az eszembe, legalábbis elso pillantásra. A fegyverzetét egy 120mm-es löveg és 2db 7.62 mm-es géppuska alkotta, az elmaradhatatlan ködvetokkel együtt. A harckocsi motorja egy IVECO Turbó Diesel turbinás 1275 LE-s motor, ez mozgatja az 53 t-ás páncélost, meglepoen gyorsan és viszonylag csendesen ( a T-72-es mellett, csendesnek tünt.. ). Nem sikerült szemrevételeznünk a harckocsi belsejét, pedig az 'Ariete' esetében ez valószínuleg, többet mutatott volna a harcjármubol, mint a külseje. Arra mindenesetre kíváncsi lettem volna, hogy az olaszoknak is olyan kényelmetlen, kicsi, falról lehajtható ülokéik vannak-e, mint a mi T-72-eseinknek.
Az elozetes programban meghirdették az osztrák hadsereg harcjármuveinek bemutatóját is, de sajnos ennek nyomát sem láttam, remélem jövore a 'sógorok' is eljönnek a fesztiválra, a harcjármuveikkel együtt. Jó ötletnek tartanám egyébként a szervezok részérol, a többi környezo ország hadseregét is meghívni a fesztiválra, nem is beszélve a nálunk állomásozó USA egységeket, akik szintén színesíthetnék a palettát, tovább fokozva annak nemzetközi oldalát. Nem jelentek meg a magyar harci helikopterek sem, pedig szerintem legalább akkora sikere lett volna a MI-24-nek is, mint a Mangusta-nak. Remélem jövore ez is, megvalósul.
A statikus bemutatón egyébként megjelent több magyar magántulajdonban lévo, veterán katonai jármu is, többek közt az elozoekben már emlegetett motorkerékpárok, és a két jeep, láttam továbbá egy amerikai Dodge terepjárót is magyar rendszámmal, valamint egy FUG típusú harcjármuvet is, amit civilek vezettek. Jó lenne, ha ezt az irányt is erosítenék, a szerevezok, ki tudja, mik kerülnének elo az eldugott falusi pajtákból?
Lelkes gyujtok kezei közt a roncsok is új életre kelnek, felidézve az elmúlt évtizedek haditechnikáját.
Sajnos a statikus bemutatót követoen hazafelé kellett vennünk az irányt, ezért a többi programról lemaradtunk, nem láthattuk többek közt a 'Sky husars' légibemutatóját sem. Tudomásom szerint a 19 órára szervezett koncertek elmaradtak az eso miatt, bár a PA-DÖ-DÖ másnap este hatra visszaígérkezett bepótolni a bulit. Sok programot kihagytunk, mert nem lehettünk ott mindenütt, de amiket láttunk, azokat nagyon élveztük.. Voltak ugyan a szervezésben hiányosságok, de összességében egy nagyon színvonalas és érdekes programban volt részünk.
Remélem jövore is megrendezésre, kerül ez a fesztivál, amit bátran merek ajánlani minden a haditechnika iránt érdeklodonek.
(2002.09.09. - Balogh János)
