A 2005. márciusi colmari utunk során meghívást kaptunk a belforti Alpha klub tagjaitól, ezért június közepén ismét útra keltünk, hogy megint átkeljünk a Rajnán. Ezúttal négyfős csapatban (Attila, Áron, Balázs, János) vágtunk neki, a majd félnapos utazásnak. A csomagtartót ezúttal is megtöltötte a klubtársak és barátok munkáinak legjava, igyekeztünk minél színesebb repertoárt bemutatni a francia kiállításon. 1:35-ös harcjárművek, 1:72-es repülők, 54 és 120mm-es figurák kerültek a dobozokba.
Jó ütemben haladtunk, délutánra értünk Colmarba. A rekkenő hőségben kitikkadva, rögtön a történelmi belváros felé vettük az irányt. Colmar belvárosa gyönyörű középkori városmag, építészetében keveredik a francia, a németalföldi és a német mesterek tudásának legjava. A rendkívül hangulatos, olykor 300-400 éves fából és kőből épült épületek miatt, Colmart a francia Velencének is nevezik. Miután kigyönyörködtük magunkat, pusztán a hangulat miatt kiültünk a főtérre sörözni, majd felkerestük Didier barátunkat. Házigazdánk felesége ismét kitett magáért, és vacsorára a francia konyhaművészet remekeivel halmozott el bennünket.
Másnap reggel korán indultunk Belfortba, immár francia házigazdáink kíséretében.
Ékezésünk sajnos nem volt zavartalan, mert az autónk generátora és akkumulátora felmondta a szolgálatot az utolsó szakaszon, ezért a kiállításra már csak begurulni tudtunk. A belfortiak mozgósították az összes fellelhető autószerelőt, de sajnos a diagnózisuk lehangoló volt, hétfőn egy komoly szervátültetésre lesz szüksége a kocsinknak generátor+akkumulátor csere. Meglehetősen lehangolt csapatunkat a házigazda belforti klubvezető karolta fel, hozott nekünk egy új akkumulátort, és kölcsönadta a felesége autóját a hétvégére! Majd átcipelt minket a sarki sörözőbe, és bemutatott a rendezvény díszvendégeinek. Új barátaink valamennyien egyenruhát viseltek, a kiállításon képviseltette magát a csendőrség, a haditengerészeti légierő, a helyi gyalogezred, valamint a veterán harcjárműveket gyűjtő helyi klub vezetősége.
A bemutatkozás végére helyrebillent a hangulatunk, betoltuk az autónkat a parkolóba és megkezdtük a standunk kiépítését, berendezését.
A kiállításnak a város sportcsarnoka adott otthont, az épület körüli parkolókban gokart pályát alakítottak ki, a bejárat körül több eredeti harcjárművet állítottak ki, az épület mögött egy tavon, modellhajó versenyt tartottak, és itt kapott helyett a kantinsátor és a söntéspult is. A harcjárművekbe bárki beleülhetett, a választék láttán már előre dörzsöltük a tenyerünket. A francia hadsereg Panhard gyártmányú modern felderítőjárműve mellett, beülhettünk több második világháborús amerikai járműbe, egy jeepbe, egy Dodge kisteherautóba, és egy lövészpáncélosba. Egy működőképes 40mm-es légvédelmi gépágyút is megcsodálhattunk, valamint a légierő jóvoltából egy Mirage vadászgép fülkéjébe is bele lehetett ülni. A francia katonák nagyon barátságosak voltak, gyakorlatilag darabokra szedték a kedvünkért a járművüket, még az ajándékba vitt magyar rohamsisakokat is felpróbálták. A csendőröknek saját figura kollekciójuk volt, az összes rendőr és csendőr egyenruhát bemutatták a megalakulásuktól napjainkig.
A sportcsarnokban volt a tulajdonképpeni kiállítás. Hosszú asztalokon sorakoztak a kiállított makettek, modellek és játékok. Igen nem tévedés, sokan játék katona, ólomfigura, vasútmodell, vagy éppen fémépítő gyűjteményüket állították ki. Rengeteg érdekes kiállítási darabot láttunk. Íme néhány a teljesség igénye nélkül: Asterix és Obelix faluja komplett dioráma, fából épült vitorlás hajók, manga rajzfilmfigurák, valamint 1:10-es méretarányban felvonult a teljes francia lövegpark 1750-től 1850-ig.
Nekem személy szerint ezek az ágyúk tetszettek a legjobban, egy kedélyes öregúr készíti őket, eredeti anyagokból! Elhozta magával a kész modelleket, és a teljes műhelyét, a helyszínen lehetett megnézni hogyan dolgozik. Beszédbe elegyedtünk vele, elmondta, hogy mintegy 10 évvel ezelőtt az unokája folyton kérte, hogy mesélje el neki, hogyan készültek Napóleon ágyúi. Először csak vakarta a fejét, mert maga sem ismerte az eljárást. De utána olvasott, hogy ne maradjon szégyenben a gyerek előtt, és annyira magával ragadta a téma, hogy komoly kutatásba kezdett, majd néhány év múlva elkészítette az első modellt. Azóta sorra készíti a kézzel esztergált, faragott lövegtalpakat, hajlítja a lemezeket a kerékabroncsoláshoz, önti a réz ágyúcsöveket, majd felfúrja őket, a megfelelő kaliberűre, és mindezt 1:10-es méretarányban 75 évesen! Megkérdeztük, hogy miért pont ezt a 100 éves korszakot favorizálja, elmosolyodott és azt mondta: Ez a korszak a francia tüzérség aranykora, ezek az ágyúk meghódították Európát, Gibraltártól Moszkváig!
A gyors terepszemlét követően nekiláttunk a saját standunknak, a kipakolásban több hazánkfia segített nekünk! Belfortban ugyanis francia-magyar baráti társaság működik több éve, 56-os emigránsok és gyerekeik valamint unokáik szervezték, a tagság gyakran látogat Magyarországra, a rokonaikhoz. Az első este hivatalosak is lettünk egy francia-magyar kerti partira. Az első kiállítási nap gyorsan elrepült, a kerti parti éjszakába nyúlt, szerencsére másnap csak 10 órakor nyitott a kiállítás.
Enyhe másnapossággal küzdve vágtunk neki a Vasárnapnak, délutánra szép számban érkeztek a látogatók, több magyar honfitársunk is tiszteletét tette a standunkon, többen 100-150km-ről jöttek el megnézni a kiállítást. Délután körbejártuk a kiállítást, és egyenként meghívtuk a kiállítókat a 2006-os móvári versenyre, visszatekintve eredményes volt a rendezvény népszerűsítése, mert 2006-ban öt különböző francia városból érkeztek hozzánk egyesületek, club-ok. Este összepakoltuk a standot, berakodtunk az autóba elbúcsúzkodtunk és átmentünk Colmarba.
Hétfőn a szervizbe kezdtük a napot, a mester csak délutánra ígérte meg a javítást, ezért ismét városnézést tartottunk és ellátogattunk a colmari játékmúzeumba. A múzeum egy nagyon különleges atmoszférájú épület, rengeteg játékot őriznek itt az 1800-as évektől napjainkig. Marionett bábúk, korai Barbie baba gyűjtemény, modellvasutak, plüssnyulak, fajátékok, hajók és autók, színes kavalkádja, még magyar fajátékokat is találtunk a gyűjteményben. A múzeum után megnéztünk néhány második világháborús löveget, egy közeli parkban, majd megpihentünk egy belga sörözőbe. Estére elkészült az autónk, és másnap hajnalban elindultunk hazafelé.
(2006.05.07 Balogh János)
